…..mert nőnek lenni jó…..! – Kiállítási beszámoló…

217322_594050360625428_1357769439_n

Réz András interjú
MOZIBUBUS, A NŐI LELKEK ELEMZŐJE

A Tiszaújvárosi Tavaszi Fesztivál keretében hat nő mutatja be kézműves és iparművészeti munkáit a Városi Kiállítóteremben (Barcsay tér 2-4).
A kiállítás megnyitóján készítettem interjút Réz András filmesztétával.

A kiállítóteremben még csak néhányan lézengenek, amikor megérkezem. Kicsit izgulok, hiszen az én kiállításom is, és ráadásul Réz András nyitja meg, ami azért nagy szó! András már természetesen megérkezett, azonnal „lövet” magának egy kávét, mert kissé koffein-függő, én pedig megpróbálom kivarázsolni a retikülömből a könyveit, amiket dedikáltatni szeretnék. Régóta ismerem már, több előadásán voltam, könyveit elolvastam, mindenféle szösszenetét ma is olvasom, tehát úgy érzem, felkészülten érkezem, hogy kérdezhessek tőle, róla. Régi ismerősként üdvözöl, de tudom, hogy ez nála a közvetlenség jele, nem emlékezhet rám. Kézbe veszi a könyveit, hitetlenkedik, hogy „tényleg tetszett?”, majd kiveszi a nyakában fétisként viselt, vörös tintával író töltőtollat, és elkezd írni a könyvbe valami személyeset – nekem.

-     Könnyedén jönnek a gondolataid, ha így hirtelen írni kell?

-       Elvégre valami szöveggyáros vagyok, vagy nem? – nevet és jellegzetes, rézandrásos grimaszt vág – Tudod, mindez feladat függő. Itt most kiállítást nyitok meg, erre is ugyanúgy készültem, mint bármi másra. Másképp készül az ember, ha tanít, másképp, ha cikket ír, másképp, ha előadást tart. Ezeket végig kell gondolni, hogy merrefelé fogunk haladni.

-          A mai kiállítás címe az, hogy Nőnek lenni jó! Szereted, ha női témákról kell beszélned?

-          Alapvetően „kripto leszbikus” vagyok, tehát szeretem a nőket – kacag ismét egy nagyot.

-          Jól látom, hogy powerpoint bemutatóval is készültél?

-          Csak néhány képet hoztam, szóval ne ess kétségbe. Csak azon gondolkodtam, hogy ha elkezdünk elmélkedni arról, hogy mi is a „női szerep” és konkrétan rákeresünk, hogy a mi a „művész női szerep”, akkor nézzük meg, hogy milyen előképek vannak! Ehhez válogattam össze érdekes képeket. Nyilvánvaló, hogy sokkal egyszerűbb lett volna előcitálni az édes-jó Frida Kahlot, mert őt szinte mindenki ismeri valahonnan, de én azt gondoltam, hogy most itt ennél sokkal bonyolultabb képletet fogok felskiccelni. Van egy Sindy Sherman nevezetű csaj, aki 77-78-ban modellként kezdte a karrierjét, és elkezdte fotózni saját magát. Valójában a fotóival föltette azt a kérdést, hogy ki vagyok én, mit keresek a világban.

-          A nők útkeresők?

-          Ez egy vadonatúj irányzat, ami a hetvenes években indult el, és azóta megfogalmazódott, hogy vannak a művésznők, és a nőművészek. A művésznő azt jelenti, hogy van egy művész, aki a nemét tekintve nő. A nőművész pedig egy olyan művész (többnyire nők ők is), akik azt a kérdést teszik föl, hogy mit jelent nőnek lenni, megélni az embernek a saját női mivoltát. Hogy milyen intenzitás, amikor azt mondod, hogy nő vagyok. Na, ez az irányzat most nagyon megy. Kortárs magyar alkotóktól hoztam képeket, amelyek kimondottan ilyen témában készültek.

Ekkorra már megtelik a kiállító terem, mindketten elfoglaljuk a számunkra kijelölt helyet.

 -     Arany angyalkáim, ne gondoljátok, hogy kiabálni fogok, és tudom, hogy nem vagyok egy bizalomgerjesztő látvány, de nyugodtan gyertek csak közelebb, hogy mindent jól lássatok és halljatok! – kezdi a kiállítás megnyitóját a megszokott közvetlen stílusában Réz András. A közönség felbátorodik, közelebb jön és kíváncsian figyel.

-         
Na, meséljetek nekem, tényleg olyan jó nőnek lenni? – kérdezi feszültségoldásképpen a közönséget.

Pár perc múlva beindul a vélemény-dömping, hozzászólás áradat (nem csak nőktől) és hamarosan egy hömpölygő beszélgetés alakul ki a résztvevők között arról, hogy mitől művésznő a művésznő, és mitől nőművész a nőművész… Többen szidják a tévét, amiből csak mocsok ömlik, kritizálják a mai nőideálokat és más kultúrákban keresik a megoldást női mivoltuk kiteljesedésére.  Na, ekkortájt elveszítem a fonalat, látom, többen feszengenek, nézegetik a túl messze lévő ásványvizet, mogyorót és süteményt. András a helyzet magaslatára hág, kezébe fogja ismét a gyeplőt, és egy irányba tereli a beszélgetést.

Kétórásra duzzad az eredetileg egy órásra tervezett program. Az egyáltalán nem szokványos megnyitó után lerohanják az emberek, van, aki még folytatni szeretné a beszélgetést. Ha van valami, amihez Réz András piszokul ért, az a beszélgetés! Bármilyen témában, bárkivel örömmel beszélget. Zsigeri kíváncsisága, nagyfokú tájékozottsága, kommunikációs készsége erre predesztinálja.

Mivel az intézményben tilos a dohányzás, András felszólítja a dohányosokat, hogy tartsanak vele egy cigarettára az épület elé. Jön mindenki, aki nem dohányzik is, hiszen addig is együtt elmélkedhet vele filmről, színházról, versekről és zenéről. Kérem szépen, ez itt a Réz András szabadegyetem!  

Sötétedéskor közeli kontaktusba kerülünk a szúnyogokkal és ez rányomja bélyegét a beszélgetésre. Mármint a miénkre, a szúnyogokéra lehet, hogy nem. A közönségből sokan bemenekülnek a kiállítóterembe, végigjárják a kiállított képeket, tárgyakat, írnak néhány kedves szót a vendégkönyvbe, majd haza indulnak.

 A kiállítás alkotói:

Csutak Zsuzsa – grafikus
Ekhardt Júlia – fotógrafika
Juhász Bori – kézműves romantika
Kovács Anikó – festő
Szatmári Istvánné, Bori – babakészítő
Tömöri Lászlóné K. Nagy Ibolya – keramikus

 A kiállítás megtekinthető Tiszaújvárosban a Városi Kiállítóteremben május 31-ig.

Juhászbori

 

 

 

 

 

 

A nő ezer arca – fotógrafikai sorozat (kiállítási anyag)

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

amuvesz

Sokan nők talán nem is érezzük, hogy valóban mennyire jó! Az érzelmek széles skáláján járunk – hol felfelé, hol felfelé!
Milyenek is vagyunk mi nők?
Titokzatos, álmodozó, néha szelíd, néha vad. Egzotikus,buja, rejtőzködő, kíváncsi, harcos, búskomor, művész, anya….? Mindezek vagyunk!
Kreatívak vagyunk, amit sokszor sem beismerni, sem felvállalni nem merünk.
Pedig ez úticélunk: megérkezni oda, ahol végre önmagunk lehetünk és vagyunk. S ha megérkeztünk, már semmi nem állíthat meg, megyünk tovább, hogy Te is lásd: az alkotás TE MAGAD VAGY!

Ekhardt Júlia fotós

A képek speciális vászonra nyomtatva megvásárolhatók a Webshop/Fotó és ajándék/Fotó részben!

 

A nő ezer arca – Thousand faces of woman

Milyenek is vagyunk mi, nők?
Mi az, amit még mi magunk sem veszünk észre vagy nem veszünk tudomásul magunkban?
Milyen tulajdonságaink vannak, amelyekkel nem tudunk élni?
Amelyeket nem használunk a mindennapokban?
Mi az, ami akadályozza belső fejlődésünket és külső kiteljesedésünket?

Milyenek is vagyunk mi, nők?
Titokzatos, álmodozó, szelíd, egzotikus, rejtőzködő, kíváncsi, harcos, búskomor, művész, anya ….?
Mindezek vagyunk!

 

 

 

Colorful

Colorful


Something else

(Fotónyomatok vásárolhatók a webshopban!)
Tovább…

Feeling from India

India Galéria

India in my heart

Fohász – Vrindavan


“Mosoly”-Varanaszi- Gangesz-part
“Hát, ennyire sokfélék vagyunk!”
“Isten minden gondolatát szeretném tudni, az összes többi csak részlet.” (Einstein) 

Fotók: Ekhardt Júlia 2008

Örömkötelék – fotógrafikai sorozat

 

 

Szakmám szerint idegenforgalmi marketinges vagyok. Fotózással 12 éve foglalkozom, s ha már fotózás, akkor elengedhetetlenül szükséges a számítógép használata is. Ebből a két alkotó eszközből (no és persze „látomásaimból”) született meg saját stílusom. Fotóimat igyekszem „kiragadni” a környezetükből és az általam leginkább érzékelt hangulat- és színvilágba illeszteni. Ez érvényes egy portréra, de érvényes akár egy épületre is. Úgy érzem így jobban vissza tudom adni az adott kép „személyiségét”.
(A képek megvásárolhatók a Vásárlás menüpont alatt)

“A nő ezer arca” -sorozat

Fenti fotógrafikák stílusában szívesen készítek digitális fotó alapján portrékat, családi hangulatképeket.
Érdeklődj és üzenj a weblap Kapcsolat üzenőjében!
Ekhardt Júlia fotós

Karmikus India

Az indiai kultúra régóta foglalkoztat. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy az indiai emberek honnan merítik azt az életörömöt, nyugodtságot, kiegyensúlyozottságot, amellyel még a legnagyobb nyomorban is élni tudnak. És honnan merítik azt a sok-sok szeretetet, amellyel még ebben a nyomorban is egymást segítik?

2008 januárjában ezt is megtapasztalhattam, amikor a Magyar Tájékoztató és Kulturális Központ meghívott New Delhibe, rendezzek egy fotókiállítást. Ennek kapcsán volt módomban csavarogni Indiában és kicsit megismerni azt az életszemléletet, amely belőlünk, – - Európa közepén – hiányzik. Tovább…